[ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] jövendőbeli apósa ragyogó anyagi viszonyaiba. Ruthnak alig volt valami kívánsága. Amikor egyszer a számára berendezendő szalonról esett szó. Hans Rochus megkérdezte, hogy ezzel a helyiséggel kapcsolatban nincs-e valamiféle óhaja. De igen. Szeretném magammal vinni a zongorát, s ott felállíttatni. . Hans Rochus csodálkozva pillantott a zongorára, amelynek a jelenléte most tűnt fel neki először. - Szereted·a zenét? - Igen, zongoráztam. - Még sohasem hallott-alak játszani. - Idegenek előtt nem szívesen játszom. - Idegenek előtt? - kérdezte Hans Rochus szemrehányóan. Ruth elértette, és elpirult. - Gyakrabban hallasz majd; mint szeretnéd. Hans Rochus szenvedélyesen szerette a zenét, és irtózott minden kontárkodástól. Némi borzongással gondolt arra, hogy valószínűleg Ruth is azon középszerű muzsikusok közé tartozik, akikkel legnagyobb sajnálatára gyakran találkozott a társaságban. Ennek ellenére udvariasan így szólt: - Rochsbergben, a kertre nyíló teremben áll egy zongora, amelyen akkor szoktunk játszani, ha vendégek vannak. Továbbá ott van még az édesanyámé, bár valószínűleg az évek során lehangolódott. Valóban az lesz a legjobb, ha a zongorádat a te szalonodba tetetjük - mondta, és hálásan gondolt a kastély vastag falaira. - Nekem mindenesetre így lenne a legjobb - jegyezte meg Ruth, s majdhogynem ez volt az egyetlen kívánsága. Peter Ravenport rendkívül tapintatosan viselkedett az ifjú gróffal, s így jól megértették egymást Az idős úr nagyon büszke volt leendő vejére, s nemcsak azért, mert Rochsberg grófnak hívták. A fiatalember jó szándéka, fáradhatatlan szorgalma tiszteletet ébresztett benne. Elégedetten mondogatta magában, hogy a legszeretőbb apa sem találhatott volna érdemesebb férjet a lánya számára. Hilde Sonitheim és Kracht báró esküvője négy hét múlva volt esedékes. A két hölgy lázasan készülődött. Kracht ajándékokkal halmozta el gyönyörűséges menyasszonyát, s azt sem tudta, mivel bizonyítsa szerelmét. Hilde mosolyogva nyugtázta igyekezetét, mintha mindez 'járna neki a szépségéért, de semmivel sem érzett többet a vőlegénye iránt. Éppen ellenkezőleg. Minél inkább közeledett az esküvő annál jobban elhidegült tőle. Nem tudta Wendlinget elfelejteni, Igaz, nem is akarta. A tiszt áthelyezését akarta kémi, mert alig tudta elviselni, hogy Krachtot Hildével lássa. A lány azonban nem engedte. Azzal érvelt, hogy az esküvő után férje birtokára költöznek, s attól kezdve úgysem találkozhatnak. Wendling túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy ellentmondjon neki. A lopott boldogság önfeledt pillanatai visszatartották. Valahányszor Hilde egyedül volt otthon, ő megjelent, s rövid percekre elfelejtették, hogy a sorsuk elválásra lemondásra kárhoztatta őket. Egyikük sem sejtette, hogy a szobalány kihallgatja őket. Különben Hilde elővigyázatosabban bánt volna Mallyval, és nem bosszantotta volna gőgjével és igazságtalanságával. Hans Rochus ritkán tette tiszteletét, mert ha a városban járt, mindig sok elintéznivalója akadt. A tábornokné egy napon levélben kérte, hogy keresse fel. A lánya esküvőjével kapcsolatban akart néhány dolgot megbeszélni. A napokban szándékoztak szétküldeni a meghívókat, és mindenféle ünnepséget terveztek. Ebben kellett volna Hans Rochusnak segítenie. Arról is értesítette a levél, hogy Kracht néhány napra a birtokára utazott, hogy előkészítse a jövendőbeli űrnő bevonulását. Ezért Hans Rochus meglehetősen csodálkozott, hogy Kracht éppen akkor hajtott el a hölgyek háza elől, amikor Ő megérkezett. Rákiáltott barátjára, de az fel sem nézett, csak fáradtan az ülésre hanyatlott. A lépcsőn a sápadt, zavart Wendlinnel futott össze. A férfi gépiesen viszonozta az üdvozlését, és elsietett. Béníto érzés lett úrrá Hans Rochuson, rosszat sejtett. Lassan haladt felfelé a lépcsőn. Mally nyitott ajtót. Kérdésére, hogy itthon van-e a tábornokné, nemmel válaszolt. Hans Rochus tétován nézett a szobalányra, aki erre csúfondárosan elfintorodott. A fiatalembernek eszébe jutott, hogy a múltkor, amikor Hildét és Weridlinget bizalmasan összebújva találta, Mally gyorsan, bejelentés nélkül engedte be ót a szalonba. Csak nem a váratlanul érkezett Krachtot eresztette be ma bejelentés nélkül? Hans Rochusnak a fejébe szállt a vér. - Jelentsen be a nagyságos kisasszonynak! - szólt ridegen. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl blacksoulman.xlx.pl