|
[ Pobierz całość w formacie PDF ]
rám a teával. Gyorsan feltette a kalapját, Hans pedig segített neki a festQeszközöket összepakolni. A lány hiába tiltakozott, Q cipelt mindent hazáig. Ha átvágunk az erdQn, és a házam elQtt megyünk el, rövidebb az út. Átvezetem önt a kertemen, így legalább tíz percet megtakaríthat. Elkísérhetem a wollini park kapujáig? Ha akarja& A fiatalok beszélgetve vágtak át az erdQn, s néhány perc múlva már látták is a ressdorfi kastély hátsó falait, majd nemsokára beléptek a veteményeskertbe. Az öreg Gottfried is épp ott tett-vett, borsót szedett. Mikor meglátta Qket, gyorsan letette a kosarát, és megemelte a sapkáját. Käthe barátságosan intett neki, és a kastélyt figyelve egy pillanatra megállt. Tudja, hogy szívesen lefesteném a házát errQl az oldalról? FQleg az a rész tetszik, a ledQlt toronnyal. Nagyon festQi. Miért nem teszi akkor, nagyságos kisasszony? ElQször engedélyt kell kérnem válaszolta Käthe huncutkodva. Ezennel ünnepélyesen megadom az engedélyt. Köszönöm. Mihelyt készen leszek a mostani képpel, és magam mögött tudhatom az ünnepséget, meg fogok jelenni itt a festQeszközeimmel. Közben az öreg Gottfried néhány gyönyörq, bimbózó rózsát szedett a kertben. Gyorsan lekapta a sapkáját, odalépett a gazdájához, és átnyújtotta a virágokat. Hans mosolyogva vette át, és a lányhoz fordult. Kisasszony, a kertemben még rózsák is nyílnak. Önnek adhatom? Käthe elfogadta a virágokat, és az övcsatjára erQsítette1 Qket. Nem ezek az elsQ ressdorfi rózsák, amelyek engem ékesítenek mondta, és amikor Hans kérdQn ránézett, így folytatta: Gottfried és a felesége jó barátaim. Gyakran kaptam tQlük csokrot, ha erre jártam, míg ön külföldön volt. Az öreg buzgón bólogatott. Igen, a nagyságos kisasszony volt olyan szives, és elfogadta. Ressdorf barátságosan bólintott neki. Jól tetted, öreg. Üdvözlöm a feleségét, Gottfried, és köszönöm a rózsákat szólt Käthe kedvesen. Az öreg megemelte a sapkáját, a fiatalok pedig elindultak Wollin felé. Amikor a kert végében eltqntek a fák között, az öreg szolgáló beszaladt a házba, hogy a feleségének annak rendje-módja szerint mindent elmeséljen. Ressdorf elkísérte a lányt a kapuig, utána lassan, elgondolkodva, pillantását a földre szegezve hazasétált. Marianne már tényleg várta a testvérét. Kurt a városban járt, vendégek sem voltak, így kettesben fogyasztották el a teát a háziasszony kis szalonjában. Miközben Käthe kiszolgálta nQvérét, tettetett közömbösséggel így szólt: Találkoztam Hans Ressdorffal a tónál. Marianne kutató tekintettel méregette a húgát, s a szeme megakadt a rózsákon, amit még mindig az övébe bújtatva viselt. Miért nem hoztad magaddal teára? kérdezte különös mosollyal. Nem voltam biztos benne, hogy örülnél neki. Pt mindig szívesen látjuk, ezt te is tudod. Käthe nyugtalanul pillantott nQvére szép, kissé sápadt arcára. Igen, túlságosan is kitünteted a kegyeiddel. És ez nem nagyon tetszik neked. A lány összeszorította a száját, majd halkan így szólt: Nem. Nem szeretem, ha te& De ne is beszéljünk errQl! NQvére elmosolyodott. De ebben az esetben különösen kellemetlennek találod, igaz? kérdezte lassan, minden szót hangsúlyozva. Käthe összerezzent és elpirult. Mit akarsz ezzel mondani? Marianne felemelkedett kényelmes helyzetébQl, és pillantását egyenesen a húgára szegezte. Hogy mit? Csak azt, hogy évekkel ezelQtt Hans Ressdorffal titokban örök hqséget fogadtunk egymásnak. Käthe csészéje nagyot csörrent, ahogy letette az asztalra. Egész testében megremegett, és sápadtan meredt a testvérére. Te a jegyese voltál? Igen. Nem jöttél még rá? Nem mondta színtelen hangon a lány, és heves fájdalom szorította össze a szívét. Honnan tudhattam volna, fogalmam sem volt az egészrQl. Marianne testvére sápadt arcára nézett, hirtelen felállt, és kezét Käthe vállára tette. Te szereted Ressdorfot. A lány megpróbálta kiszabadítani magát. Engedj, ne beszélj így velem, ezt nem tudom elviselni. Marianne gyengéden húga arcához szorította az arcát. Käthe, kedves, buta kis Käthe! Hát ilyen rossznak tartasz engem? Azt hiszed, kínozni akarlak, mert felfedeztem a szerelmedet? Nem. Hallgass! Ne is tagadd! Mindennel tisztában vagyok. Te kis oktondi, jól tudod, menynyire szeretlek. Húga könyörgQ pillantást vetett rá. De ugye egy szó sem igaz az eljegyzésbQl? Csak meg akartál ijeszteni, nem? Ó mondd, hogy így van! Nem, ezt nem mondhatom. Tényleg Qszintén beszéltem. Käthe mélyen felsóhajtott, és szomorúan nézett maga elé. Akkor én Hansot teljesen félreismertem. Ha szeret téged, nem lett volna szabad betennie a lábát a férjed házába! Marianne leült mellé, és átölelte. Nem szeret engem, Käthe, már rég nem szeret. ElQször én sem hittem, és amikor viszontláttam, azt gondoltam, csak a hqtlenségem miatt érzett dühe tette tartózkodóvá. Mikor legelQször az erdQben találkoztunk, nem akart eljönni Wollinba, csak miután téged meglátott, döntött úgy, hogy mégis ellátogat hozzánk. Most már tudom, hogy miattad jött. Ezt elQször vak hiúságomban nem vettem észre, és megpróbáltam fagyos szívét felolvasztani. Néha bizony hidegen és szigorúan nézett rám, ha kacérkodni akartam vele, és rögtön elment, ha te nem voltál ott. Nem, kishúgom, rám nem kell féltékenynek lenned. Käthe a tenyerébe hajtotta a fejét. Miért váltatok el egymástól?
[ Pobierz całość w formacie PDF ] zanotowane.pldoc.pisz.plpdf.pisz.plblacksoulman.xlx.pl |
|
|