[ Pobierz całość w formacie PDF ]

rám a teával.
Gyorsan feltette a kalapját, Hans pedig segített neki a
festQeszközöket összepakolni. A lány hiába tiltakozott, Q cipelt mindent
hazáig.
 Ha átvágunk az erdQn, és a házam elQtt megyünk el, rövidebb az
út. Átvezetem önt a kertemen, így legalább tíz percet megtakaríthat.
Elkísérhetem a wollini park kapujáig?
 Ha akarja&
A fiatalok beszélgetve vágtak át az erdQn, s néhány perc múlva már
látták is a ressdorfi kastély hátsó falait, majd nemsokára beléptek a
veteményeskertbe. Az öreg Gottfried is épp ott tett-vett, borsót szedett.
Mikor meglátta Qket, gyorsan letette a kosarát, és megemelte a
sapkáját.
Käthe barátságosan intett neki, és a kastélyt figyelve egy pillanatra
megállt.
 Tudja, hogy szívesen lefesteném a házát errQl az oldalról? FQleg az
a rész tetszik, a ledQlt toronnyal. Nagyon festQi.
 Miért nem teszi akkor, nagyságos kisasszony?
 ElQször engedélyt kell kérnem  válaszolta Käthe huncutkodva.
 Ezennel ünnepélyesen megadom az engedélyt.
 Köszönöm. Mihelyt készen leszek a mostani képpel, és magam
mögött tudhatom az ünnepséget, meg fogok jelenni itt a
festQeszközeimmel.
Közben az öreg Gottfried néhány gyönyörq, bimbózó rózsát szedett
a kertben. Gyorsan lekapta a sapkáját, odalépett a gazdájához, és
átnyújtotta a virágokat. Hans mosolyogva vette át, és a lányhoz fordult.
 Kisasszony, a kertemben még rózsák is nyílnak. Önnek adhatom?
Käthe elfogadta a virágokat, és az övcsatjára erQsítette1 Qket.
 Nem ezek az elsQ ressdorfi rózsák, amelyek engem ékesítenek 
mondta, és amikor Hans kérdQn ránézett, így folytatta:  Gottfried és a
felesége jó barátaim. Gyakran kaptam tQlük csokrot, ha erre jártam,
míg ön külföldön volt.
Az öreg buzgón bólogatott.
 Igen, a nagyságos kisasszony volt olyan szives, és elfogadta.
Ressdorf barátságosan bólintott neki.
 Jól tetted, öreg.
 Üdvözlöm a feleségét, Gottfried, és köszönöm a rózsákat  szólt
Käthe kedvesen.
Az öreg megemelte a sapkáját, a fiatalok pedig elindultak Wollin
felé. Amikor a kert végében eltqntek a fák között, az öreg szolgáló
beszaladt a házba, hogy a feleségének annak rendje-módja szerint
mindent elmeséljen.
Ressdorf elkísérte a lányt a kapuig, utána lassan, elgondolkodva,
pillantását a földre szegezve hazasétált.
Marianne már tényleg várta a testvérét. Kurt a városban járt,
vendégek sem voltak, így kettesben fogyasztották el a teát a
háziasszony kis szalonjában. Miközben Käthe kiszolgálta nQvérét,
tettetett közömbösséggel így szólt:
 Találkoztam Hans Ressdorffal a tónál.
Marianne kutató tekintettel méregette a húgát, s a szeme megakadt
a rózsákon, amit még mindig az övébe bújtatva viselt.
 Miért nem hoztad magaddal teára?  kérdezte különös mosollyal.
 Nem voltam biztos benne, hogy örülnél neki.
 Pt mindig szívesen látjuk, ezt te is tudod.
Käthe nyugtalanul pillantott nQvére szép, kissé sápadt arcára.
 Igen, túlságosan is kitünteted a kegyeiddel.
 És ez nem nagyon tetszik neked.
A lány összeszorította a száját, majd halkan így szólt:
 Nem. Nem szeretem, ha te& De ne is beszéljünk errQl!
NQvére elmosolyodott.
 De ebben az esetben különösen kellemetlennek találod, igaz? 
kérdezte lassan, minden szót hangsúlyozva.
Käthe összerezzent és elpirult.
 Mit akarsz ezzel mondani?
Marianne felemelkedett kényelmes helyzetébQl, és pillantását
egyenesen a húgára szegezte.
 Hogy mit? Csak azt, hogy évekkel ezelQtt Hans Ressdorffal
titokban örök hqséget fogadtunk egymásnak.
Käthe csészéje nagyot csörrent, ahogy letette az asztalra. Egész
testében megremegett, és sápadtan meredt a testvérére.
 Te a jegyese voltál?
 Igen. Nem jöttél még rá?
 Nem  mondta színtelen hangon a lány, és heves fájdalom
szorította össze a szívét.  Honnan tudhattam volna, fogalmam sem
volt az egészrQl.
Marianne testvére sápadt arcára nézett, hirtelen felállt, és kezét
Käthe vállára tette.
 Te szereted Ressdorfot.
A lány megpróbálta kiszabadítani magát.
 Engedj, ne beszélj így velem, ezt nem tudom elviselni.
Marianne gyengéden húga arcához szorította az arcát.
 Käthe, kedves, buta kis Käthe! Hát ilyen rossznak tartasz engem?
Azt hiszed, kínozni akarlak, mert felfedeztem a szerelmedet? Nem.
Hallgass! Ne is tagadd! Mindennel tisztában vagyok. Te kis oktondi, jól
tudod, menynyire szeretlek.
Húga könyörgQ pillantást vetett rá.
 De ugye egy szó sem igaz az eljegyzésbQl? Csak meg akartál
ijeszteni, nem? Ó mondd, hogy így van!
 Nem, ezt nem mondhatom. Tényleg Qszintén beszéltem.
Käthe mélyen felsóhajtott, és szomorúan nézett maga elé.
 Akkor én Hansot teljesen félreismertem. Ha szeret téged, nem lett
volna szabad betennie a lábát a férjed házába!
Marianne leült mellé, és átölelte.
 Nem szeret engem, Käthe, már rég nem szeret. ElQször én sem
hittem, és amikor viszontláttam, azt gondoltam, csak a hqtlenségem
miatt érzett dühe tette tartózkodóvá. Mikor legelQször az erdQben
találkoztunk, nem akart eljönni Wollinba, csak miután téged meglátott,
döntött úgy, hogy mégis ellátogat hozzánk. Most már tudom, hogy
miattad jött. Ezt elQször vak hiúságomban nem vettem észre, és
megpróbáltam fagyos szívét felolvasztani. Néha bizony hidegen és
szigorúan nézett rám, ha kacérkodni akartam vele, és rögtön elment,
ha te nem voltál ott. Nem, kishúgom, rám nem kell féltékenynek
lenned.
Käthe a tenyerébe hajtotta a fejét.
 Miért váltatok el egymástól? [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • blacksoulman.xlx.pl
  •  

    Powered by WordPress dla [Nie kocha siÄ™ ojca ani matki ani żony ani dzieca, lecz kocha siÄ™ przyjemne uczucia, które w nas wzbudzajÄ…]. • Design by Free WordPress Themes.